Mik is valójában a fájdalomcsillapítók?

A felmérések szerint, a tizenévesek majdnem 50%-a gondolja azt, hogy a fájdalomcsillapítók és a vényköteles szerek biztonságosabbak, mint az illegális utcai drogok. A fiatalok nagy része nincs tisztában azzal, hogy mekkora kockázatot vállal, amikor ilyen erős tudatmódosító szereket szed. A fájdalomcsillapítók hosszú távú szedése függőséget okozhat azoknál is, akik orvosi célból kapják.

 

Miért okoznak a fájdalomcsillapítók olyan könnyen függőséget?

 

A legerősebb vényköteles fájdalomcsillapítókat opiátoknak nevezik, amelyek ópiumszerű vegyületek. Ezeket úgy állítják elő, hogy ugyanolyan hatást fejtsenek ki az idegrendszerre, mint a kerti mákból származó drogok, mint például a heroin.

Az opiát-fájdalomcsillapítók rövid időre eufóriát (fokozottan jó közérzetet, felfokozott érzelmi állapotot) okoznak, ám függőséget is kialakítanak.

Azok a fájdalomcsillapítók, amelyekkel a leggyakrabban visszaélnek, többek között a következők például: oxikodon, hidrokodon, hidromorfon, propoxifen.

Az oxikodonnál a legnagyobb a visszaélés lehetősége, és ez a szer a legveszélyesebb. Ugyanolyan erős, mint a heroin, és az idegrendszerre kifejtett hatása is megegyezik azzal. Az oxikodon több név alatt van kereskedelmi forgalomban, ilyenek például a Percodan, Endodan, Roxiprin, Percocet, Endocet, Roxicet és OxyContin. Tabletta formában kapható.

A hidrokodont egyéb kémiai anyagokkal együtt használják, és vényköteles fájdalomcsillapító tabletták, kapszulák és szirupok formájában hozzáférhető. A márkanevek között megtalálhatók a következők: Anexsia, Dicodid, Hycodan, Hycomine, Lorcet, Lortab, Norco, Tussionex és Vicodin. E szer előállítása és eladása jelentősen növekedett az elmúlt években, akárcsak az illegális használata.

A leggyakrabban felírt fájdalomcsillapítók (OxyContin, Vicodin, Metadon, Darvocet, Lortab, Lorcet és Percocet), bár enyhítik a fájdalmat, azt is okozhatják, hogy a személy szervezetének elkezd „szüksége lenni” a szerre, hogy egyáltalán „normálisan” érezze magát.

(Referenciák, forrás itt.)

A fájdalomcsillapítók hosszú távú használata testi függőséghez vezethet. A test alkalmazkodik az anyag jelenlétéhez, és a szer hirtelen abbahagyását követően elvonási tünetek jelentkeznek. Vagy a test toleranciát alakít ki a droggal szemben, ami annyit jelent, hogy nagyobb adagokra lesz szükség ugyanannak a hatásnak az eléréséhez.

Mint minden drog, a fájdalomcsillapítók is csak elfedik azt a fájdalmat, amely miatt szedik őket. Semmit sem „gyógyítanak meg”. Az, aki állandóan megpróbálja eltompítani a fájdalmat, lehet, hogy egyre nagyobb és nagyobb adagokat szed be, míg azon nem kapja magát, hogy képtelen kibírni a napot a szer nélkül.

A fájdalomcsillapítók tájékoztatói is felhívják a figyelmet rá, hogy a kezelés során hozzászokás és gyógyszerfüggőség alakulhat ki. Valamint, hogy a kezelés megszakításakor elvonási tünetek jelentkezhetnek.

Az ilyen elvonási tüneteket is felsorolja a legtöbb tájékoztató. Ezekben lehetnek eltérések, de a leggyakoribbakat az alábbiakban összeszedtük.

 

Elvonási tünetek többek között lehetnek például:

 

• izom- és csontfájdalmak
• nyugtalanság, szorongás
• feszültség
• hányinger, hányás
• szédülés
• fejfájás
• hasmenés, székrekedés, emésztési zavarok
• álmatlanság
• személyiségzavarok, személyiségvesztés
• remegés, a láb önkéntelen rángása
• nehézlégzés
• hidegrázás

 

Az opiátok egyik legnagyobb veszélye a légzési elégtelenség: a nagyobb adagok egészen addig a pontig lassíthatják a légzést, amíg az abba nem marad, és bekövetkezik a halál.

Az orvosok és a rehabilitációt végző terapeuták jelentése szerint a vényköteles fájdalomcsillapítók által kiváltott függőség kezelése a legnehezebbek közé tartozik.

 

A VÉNYKÖTELES FÁJDALOMCSILLAPÍTÓKTÓL VALÓ FÜGGÉSRE FIGYELMEZTETŐ JELEK

 

10 figyelmeztető jel, arra az esetre, ha ismersz valakit, akiről úgy gondolod, hogy függővé válhatott ezektől a szerektől:

1. Növekvő használat: a dózis növelése az idő múlásával annak eredményeként, hogy a személy hozzászokott a szerhez, és nagyobb adagra van szüksége ahhoz, hogy elérje ugyanazt a hatást.
2. A személyiség megváltozása: változások az erőnlétben, a hangulatban, illetve a koncentrációs képességben abból kifolyólag, hogy a mindennapos kötelezettségek másodlagossá válnak a drog iránti szükségérzethez képest.
3. Szociális visszahúzódás: visszahúzódás a családtól és a barátoktól.
4. Folyamatos használat: a fájdalomcsillapítók további szedése azt követően is, hogy javult az orvosi kezelésre szoruló állapot, amelyet a szer enyhíteni volt hivatott.
5. Vények megszerzésével töltött idő: a személy sok időt tölt el azzal, hogy nagy távolságokat tegyen meg, valamint több orvost is felkeres a szerek megszerzése érdekében.
6. A napi szokások és a megjelenés megváltozása: A személyes higiénia elhanyagolása; az alvási és evési szokások megváltozása; állandó köhögés, orrfolyás, valamint vörös, üveges szemek.
7. A kötelezettségek elhanyagolása: a házimunka elhanyagolása, és a számlák kifizetésének elmulasztása; a személy gyakrabban értesíti az iskolát vagy a munkahelyét, hogy beteg.
8. Fokozott érzékenység: szokványos hangok, érzelmek és dolgok látványa túlságosan nagy hatással vannak a személyre; hallucinációi vannak.
9. Eszméletvesztés és feledékenység: megtörtént események elfelejtése, és eszméletvesztés.
10. Védekező viselkedés: a személy egyszerű kérdésekre védekezően vagy kirohanóan reagál, hogy megpróbálja elrejteni a drogfüggőségét, amikor úgy érzi, hogy a titkára fény derül.

Nagyon sok információ kering a világban a fájdalomcsillapítókról. Van, ami igaz belőle, és van, ami nem. Csak azért, mert a fájdalomcsillapítók vénnyel kaphatóak és nem csak az utcán, nem jelenti azt, hogy nem veszélyes. Gyakorlatilag hihetetlen mennyiségű fájdalomcsillapító függő van a világon, és nap mint nap mennek tönkre életek és családok miatta. Ahhoz, hogy te ne válj függővé, ismerned kell a tényeket.

Nézd meg a fájdalomcsillapítókról szóló dokumentumfilmet (8 perces) azoknak a beszámolóival, akik fogyasztók és függők voltak: